Félbehagyva
Nos… nem egészen ilyen formában akartam elindítani a blogomat. Úgy értem, nézzetek csak rá, eléggé félkész szegényke – például hiányzik róla egy bemutatkozó box a jobb sávba, de az istennek nem sikerül beillesztenem oda egy szövegdobozt… és akkor most tekintsünk el attól, hogy IT-s végzettségem van. (Ha esetleg egy wordpress szakértő erre tévedne, ne habozzon virtuálisan felemelni a pracliját – utána pedig készüljön arra, hogy hurrikánként rontok rá.) A másik, hogy tartalmilag sem így akartam kezdeni – gondoltam lesz majd valami jajdejóvolt2016 évértékelő vagy egy jajdejólesz2017 évváró, de nyilvánvalóan ez sem így lesz már. Mégpedig azért nem, mert ha mindent pöccre pontosan kitalálok, akkor mindenen ülni fogok napokat, heteket, hónapokat és soha az életben nem indítom el. Tapasztalat. Eddig úgy nyolcszor játszottam ezt el. Vagy kilencszer, egy idő után nem számolja az ember. Na de akkor térjünk is át az első posztra, ami nem más, mint… dobpergés… a félbeha...
